Barátusz kérése leírom, hogy zajlottak az interjúim, milyen jellegű kérdések voltak. Három céggel interjúztam és jutottam el az utolsó körig, ezekből kettő ajánlattal végződött. Következzenek az egyes esetek szépen sorban.
DBA pozíció, Dublin
Egy ír fejvadász keresett meg egy telco cégnél lévő MSSQL DBA pozíció lehetőségével. Megbeszéltük gyorsan, hogy érdekel a cég, átküldtem az önéletrajzom, pár nap múlva már a telefonos interjú időpontját egyeztettük.
A telefonos interjút az a jóember készítette velem, akinek a helyére kerestek embert. Mint megtudtam, ő cégen belül mozgott egy másik pozícióba - jó tudni, hogy a lehetőség adott. Kérte, hogy meséljek a munkámról, milyen verziókat használunk, milyen a napi rutin. Néhol belekérdezett részletekbe, kérte, hogy mondjam el, milyen egyéb lehetőségek lennének. Viszonylag sokat beszéltünk arról, hogy automatizáltuk a szervereink felügyeletét. Említette, hogy náluk még nem történt meg az automatizáció, ellenben annak a feladata lesz, akit felvesznek majd, úgyhogy megkért, meséljek pár szót arról, hogy csinálnám.
Összességében majdnem egy órát beszélgettünk, én is sokat kérdezhettem és kérdeztem is tőle. A végén mondta, hogy amennyiben úgy döntenek, hogy szimpatikus voltam, és biztosít arról, hogy úgy fognak dönteni, mert ő dönt, lesz egy következő kör a főnökével. Nagyjából meg is beszéltünk, hogy mikor lesz ez a bizonyos következő kör.
Mivel a korábbi cégemnél hozzászoktam ahhoz, hogy a vállalati politika miatt a főnökök csak ritkán értenek igazán ahhoz, amit felügyelnek, ezért egy inkább HR-es interjúra számítottam. Hát nem az lett.. :) Kiderült, hogy itt a manager több, mint 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, mint DBA és fejlesztő. Vele is túlestünk azon, hogy mivel foglalkozom, aztán keményen belekérdezett az indexálásba, optimalizációba. De elment egy olyan irányba is, amely során azt kérdezgette, hogy milyen szakirodalmat olvasok, ha olvasok, milyen szakmai fórumokat látogatok.
Ő is biztosított arról, hogy hamarosan lesz még egy kör, egy utolsó, hogy döntsenek, kit vesznek fel. Az utolsó már videóinterjú volt. Egy negyed órás HR-es interjúval kezdődött a szokásos kérdésekkel, kiegészítve a relokációs témakörrel. Utána pedig még egy órát interjúztatott az aki a második kört is csinálta egy fejlesztővel együtt. Újfent mesélnem kellett a munkámról és az érdekes részeknél
belekérdeztek nagyon mélyen, hogy milyen egyéb típusai vannak ennek és annak, milyen lehetőségeim vannak. Aztán a fejlesztő felvázolt nekem egy szituációt, és el kellett mesélnem, hogy adott körülmények között, hogy csinálnék meg egy szervermigrálást. A végén pedig még beszélgettünk a cégükről, a lehetőségekről. Az összes interjú alatt az volt a benyomásom, hogy nagyon jól vették, örültek neki, hogy sokat kérdeztem.
Ebben az esetben végül nem kaptam ajánlatot.
DBA pozíció, Belfast
Egy nagyon agilis belfasti fejvadász keresett meg, hogy jelentkezzek egy amerikai vállalat dinamikusan bővülő, nagyon-nagyon nemzetközi belfasti irodájába. Meggyőzött na, és kíváncsi voltam, hogy zajlik egy interjú. Ekkor már három éve nem interjúztam.
Mondta, hogy az első megmérettetés egy HR-es videóinterjú lesz, majd egy szakmai pár nappal később. Nem kicsit lepődtem meg, amikor az első interjú alkalmával nem is videóztunk, hanem a HR-es hölgy átküldött nekem egy szakmai feladatsort és írta, hogy 45 perc múlva várja a válaszokat, netet ne használjak a megoldáshoz.
A feladatok inkább kifejtős kérdések voltak, nem SQL kódot kértek. Eléggé belement az optimalizációba, indexelésbe, adatreplikálásba. Kérésre bárkinek szívesen átküldöm.
45 perc múlva ismét cseteltünk skype-on, mondta, hogy majd a válaszaim alapján, lesz vagy nem egy második interjú, ahol átbeszéljük a kérdéses területeket.
Pár nap múlva már nem hiába ültem le öltönybe a gépem elé, tényleg videóztunk. Az interjút ketten vezették, a már ismert HR-es hölgy, és az a DBA, aki mellé kerestek egy másik embert. Nagyjából másfél órát nyüstöltük egymást. Az első felében HR-es kérdésekkel bombáztak, céges sikerekről, kihívásokról kellett mesélnem, mit hogy és miért csináltam annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat, vagy a kitűzött célokat. Ha nem elegendő részletességgel válaszoltam, addig kérdezgettek, amíg eléggé bele nem mentem a részletekbe.
A második részben bemutattam a munkám szakmai szemszögből, majd átbeszéltük azt a tizenvalahány kérdést, amire válaszolnom kellett. Megbeszéltük, hogy van egy két terület, amihez nem értek elegendő mélységben, de ezek nem kizáró okok.
Pár nappal később a fejvadászon keresztül jelezték, hogy ajánlatot tesznek, bár a pár hiányosság miatt kicsit alacsonyabbat, mint ami a maximális érték volt a hirdetésben. (Brit hirdetéseknél nagyon sokszor sávokat adnak meg és odabiggyesztik a DOE (Depending On Experience) kifejezést.)
Bár először elfogadtam az ajánlatot, végül vissza kellett mondanom a következők miatt...
Fejlesztői pozíció, Sophia Antipolis
Márciusban egy kedd délután éppen franciaórán ültem, amikor megcsörrent a telefonom. +33... Még jobban meglepődtem, amikor megtudtam, hogy szoftver-fejlesztő állásba keresnek fiatal informatikusokat és az önéletrajzomat, amit a Monsteren láttak, rám is gondoltak. Sosem voltam szoftver-fejlesztő... Ellenben mivel ilyen szakmai irányba szerettem volna elmozdulni, nagyon örültem.
Másnap újra hívtak telefonon, beszélgettünk a tapasztalataimról és abban maradtunk, hogy még az önéletrajzomon felül egy külön oldalon kifejtem, hogy milyen fejlesztéseim voltak, akár legyen azok apró alkalmazások, amiket a DBA munkám megkönnyítésére írtam, akár legyenek egyetemi projektek.
Pár hét elteltével értesítettek, hogy a menedzser - bárki is volt ő - elfogadta a jelentkezésemet, kitölthetem az online teszteket, amik a további interjúk előfeltételei. Illetve még egy 5 oldalas dokumentumot, mindenféle adattal, ami egyébként már megvolt nekik. Sebaj, multikörnyezetben az ilyen feladatokhoz hozzászokik az ember. Emellett ki kellett töltenem egy angol, egy személyiségi, valamint egy numerikus és egy szövegértési tesztet.
A szövegértési teszt során volt pár egyenként nagyjából fél A4-es oldalnyi szöveg, nagyon nem egyértelmű módon megfogalmazva és hozzájuk kérdések. Mint régen angolórákon, csak ez most magyarul ment ugyanis az online rendszer nagyon sok nyelven lehetőséget biztosított a tesztek kitöltésére.
A numerikus teszten táblázatok voltak, mindenféle statisztikákkal, különböző mértékegységekkel, és hozzájuk mindenféle bonyolultabb kérdés. A négy alapműveleten kívül nem kellett semmit használni, csak meg kellett fejteni, hogy milyen viszonyban is állnak egymással az egyes sorok, oszlopok és hogy valójában mit is kell kiszámolni. Viszonylag bonyolult teszt volt kevés idővel. Nem éreztem úgy, hogy túl jól sikerült volna. Mikor a teszt kitöltése után két héttel még mindig nem jelentkeztem, el is könyveltem, hogy ide nem vettek fel.
Aztán május 6-án ismételten egy francia számról hívtak, közölték, hogy nagyon jók lettek a tesztjeim és szeretnék ha részt vennék egy személyes interjún Sophia Antipolisban május 27-én. Az egyik szemem sírt, míg a másik nevetett, hiszen ez a nap kapcsolatunk évfordulója a feleségemmel. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyek, sőt mi több, elmegyünk az interjúra.
A cég rugalmas volt, belementek, hogy a jegyemet nem vasárnapra, hanem szombatra foglalják, ellenben így a szállást magunknak kellett megoldanunk. Sebaj, legalább szépen ünnepelhettük az évfordulónkat, ami az interjú napjára esett. Nem ettünk különlegeset, de azért egy pizzát elfogyasztani, némi cidre-vel a Promenade des Anglais-n sem mindennapi.
A HR-s interjútól tartottam a legkevésbé, általában jól el tudom adni magam, azonban utólag mégis ez tűnt a legnehezebbnek. Szerintem az interjúztató hölgy ugyanúgy, mint én, nem szeret éhes lenni és mivel a délelőtti turnusból én voltam számára az utolsó - déli kezdéssel -, kissé feszült volt már, és mindenbe belekötött, amit mondtam. Nem tudom eldönteni mind a mai napig, hogy csak tesztelt, megpróbált-e kihozni a sodromból a személyiségi teszt eredményei alapján, vagy csak ő volt feszült. Én kekszekkel felkészülve mentem neki a napnak, hogy ne eshessek éhségérzetem áldozatául.
Szokásos HR-es kérdések, plusz nagyon kérdezték, hogy miért jelentkezek a céghez, hova jelentkeznék még és miért. Nagyon nehezen értette meg a hölgy, hogy én szinte bárhova jelentkeznék, ahol az IT nem kiszolgáló személyzet, hanem értékteremtő csapat.
Délután két menedzserrel volt szakmai interjúm. Szerencsére nem olyan interjúk voltak, ahol az objektum orientált programozás rejtelmeiről faggattak volna, hanem az eddigi munkámról kellett mesélnem, illetve arról, hogy miért illenék bele a cég profiljába, hogy tudnám kamatoztatni DBA múltamat. Illetve a második interjún elég jól elbeszélgettünk a relációs, illetve a noSQL adatbázisok jelenéről, jövőjéről. Mivel a HR-es interjú végén elárulták, hogy 95% feletti pontszámot értem el az analitikai és a szövegértési teszten, semmi okom nem volt az aggodalomra.
Másnap reggel repültünk haza, Budapestre. Pár órával a leszállás után felhívtak a cégtől, kérdezte a HR-es kapcsolattartóm, hogy érzem, hogy sikerült az interjú, milyenek a benyomásaim, tetszett-e a környék. Kinek ne tetszene a környék? :) Elmondtam, hogy amikor 9 éve arra jártam, akkor is tetszett, az interjút pedig élveztem. Erre azt a választ kaptam, hogy ők már reggel összeültek és szerintük is jó voltam, 10 napon belül megkapom az ajánlatukat.
A kommentek között felmerülő konkrét kérdésekre szívesen válaszolok.
