December 21-én elmentünk Karácsonyfát venni. Abban maradtunk Lillával, hogy találkozunk a Villa Verdében, ahol az előző két évben is megvettük a fát. Nem tűnt teljesíthetetlen vállalásnak az idei évre sem.

Kis késéssel, de elindultam a cégtől. Arra számítottam, hogy ezen a héten már szabadon fogok tudni közlekedni, de nem. A dugó nem ereszt. Nap mint nap új erőre kel. Azonban a sok autó kapóra jött. Olvastam Lilla sms-ét és e-mailjét is, miszerint a Villa Verdében nem volt fa, csak egy, az is ronda volt. Így továbbállt a Carrefourba.

Amikor megérkeztem a helyi hiper parkolójába, azonnal hívtam Lillát. Még a talpat is a kocsiban felejtettem. Bár a párom feszültnek tűnt és nem volt túl meggyőző a telefonban, hogy itt szükség lesz a talpra, azért még a mozgólépcsőről visszafordulva magamhoz ragadtam a talpat.

Megérte visszaszaladni, mert egy olyan autós manővert láttam, ami nem mindennapi... Valakinek egy kissé hirtelen forduló közben sikerült áthajtania a parkoló szélén lévő igen magas padkán. Egész szépen elemelkedett az autó...

Szerencsére engem nem ütött el - s mást sem.

Ellenben számunkra megfelelő fa a Carrefourban sem volt. Találtunk pár darab méteres fát, de sajnos nem voltak szépek. A nagyobbak, pedig viszonylag drágák voltak. Kifizettem volna, de mégiscsak nagyok voltak.

Lillának volt egy mentőötlete. Irány a Castorama! Nem voltam a leglelkesebb, ugyanis nem szeretem azt az útvonalat, de mindent a szent ügy érdekében! A Castorámában több fa volt - na azért hatalmas kínálatra sem kell gondolni. De mégiscsak voltak jelöltek. Méghozzá 30 százalékos árengedménnyel! Ez a mi helyünk! Vettünk egy kissé alacsony, ámde nagyon szép dús fát, amiből idén is igen szép Karácsonyfa lett.

Másnap megtudtam az egyik francia kollégámtól, hogy errefelé a többség már Karácsony előtt pár héttel fát állít, ezért néha nem egyszerű fát találni az utolsó napokban.

Sikerrel jártunk.