Július végén egy apróbb közlekedési balesetet szenvedtem. Egy körforgalomból szándékoztam kihajtani, de a kihajtót keresztülszelő zebránál egy biciklis nagyon tétován viselkedett, így inkább úgy döntöttem, hogy megállok, mintsem hogy véletlen el találjam ütni szegényt. Nyugodtan, vészfékezés nélkül megálltam, majd egyszer csak egy nagy csattanást hallottam, egy nagy lökést éreztem hátulról.

Magyar ember számára egy autó mást jelent, mint egy francia számára. Feltehetőleg azért is, mert itt nem forintról forintra vagy centről centre kell félre rakni a pénzt egy négykerekűre...

Ilyen tekintetben pedig még egyáltalán nem sikerület asszimilálódnom, az autóimhoz érzelmi kapocs köt, így a baleset pillanatában agyamat elborította a lila köd, mintha csak egy családtagomat bántalmazta volna egy idegen.

Bár az előző nap tanult cul-térreu szót sikerült elég gyorsan alkalmaznom, fizikailag sikerült uralkodnom magamon. (Na azért az én esetemben ez nem egy nagy szó) A fő, hogy nekem se esett bajom, és az előttem áthaladó bicajosnak sem lökött neki.

Nos az autónk hátsó lökhárítója a jobboldalon eléggé görbe alakzatot vett fel, és amikor továbbgurultam, igen csúnya hangok verdesték a fülem. A bal hátsó kerék hozzáért a lökhárító alatt lévő műanyaglemezhez. Szerncsére nem annyira, hogy rövidtávon kivágja a gumit, de azért használni sem használt volna neki.

A napom javarészt ügyintézéssel telt; talán jobb is, hogy aznap nem volt bent a főnököm. Valamint elmentem a legközelebbi Renault-szervízbe, ahol egy francia kollegámmal kérdezősködtünk, hogy mit lehet tenni, majd végül leszedték az eltört műanyag elemet a lökhárító alól.

Már indultam vissza a szervízből, amikor is utamat állták. Pénzt akartak. Fura volt. Fura, ugyanis nem mi hagytuk ott a szakit, aki két csavart eltávolítva levette az elemet, hanem ő mondta, hogy viszlát. Ezek után a főnök pénzt kért. Kicsinyes. 5 Euro elég volt neki, azt mondta, ha számlát kérek, akkor sokkal több lesz. Nyert 5 Eurot, de vesztett egy potenciális ügyfelet. Lelke rajta.

A következő feladat a biztosító elérése volt. Mivel a magyarországi biztosítómat bizalom híján nem akartam bevonni, nem rajtuk keresztül terveztem felvenni a kapcsolatot a francia biztosítóval. Franciául és angolul kezdtem el bombázni a biztosítót e-mailekkel. Továbbá tájékoztattam a magyarországi biztosítómat is a fejleményekről és feltettem nekik pár kérdést a belső, ügyfelek számára fenntartott e-mail renszeren keresztül. Tőlük mind a mai napig nem kaptam választ. Köszönet érte!

Pár nap alatt két francia ügyintéző is felvette velem a kapcsolatot. Amennyiben az igazság minden apró részletét szeretném felfedni, nem szabad elhallgatnom, hogy az angol nyelvű levelemre is reagáltak, bár ott az volt az érzésem, hogy ők nem beszélni a nyelv...

Ezek után felpörögtek az események. Azt mondták, hogy pár órán belül egy szakértő cég fel fogja venni velem a kapcsolatot, hogy felmérjék a kárt. De arra az esetre ha mégsem hívnának, megadnak nekem egy telefonszámot, amivel elérem a céget. Mondanom sem kell, hogy egy nappal később ehhez a megoldáshoz kellett folyamodnom.

A szakértők egyike közölte, hogy ők nem kívánják megnézni az autót, menjek el a biztosító egyik partnerszervízébe, ők majd lefotózzák a kis sérült autónkat, és majd a fotókat megszakértik.

Az Antibes-ban található Renault szalon és szervíz (nem azonos a korábban említettel!) partner, számomra ideális helyen helyezkednek el, időpontot is gyorsan adtak, a fotózással sem töltöttek el túl sok időt. Azt az információt kaptam, hogy majd a szakértők fognak engem keresni és utána pedig egyeztethetünk időpontot, amennyiben úgy ítélték meg.

Másnap kaptam a szakértő cégtől egy sms-t, hogy amikor nekem alkalmas, hívjam fel őket, hogy egyeztessünk. Végülis ezt szimpatikusnak találtam. Én is dolgozom, nem örülök, ha zaklatnak, egy telefonhívás pedig aztán nem kerül sokba, azért hogy számomra megfelelő időpontban beszélhessünk.

Hamarosan fel is hívtam a pár nappal korábban már hívott számot, ahol kisvártatva egy szívélyes hölgy fogadta a hívásom. Egyeztetés címszó alatt annyi információval láttak el, hogy velük aztán nem kell egyeztetnem, beszéljek a szervízzel, hogy mikor mehetek. Összességében olyan érzésem volt, hogy a szakértők nem túl sok mindent csináltak, de mégis azt gyanítom, hogy nem kevés pénzért...

A szervíz ezen a ponton már nagyon elfoglaltnak tűnt, gondolom a kár kicsiny voltának és augusztusnak is köszönhetően csak egy hónappal későbbre tudtak időpontot adni. De mivel a törött műanyagelem eltávolítása után már semmi komoly probléma nem volt az autóval, nem zavart.

Itt már közel a történet vége. Egy hónap múlva visszatértem a szervízbe, leadtam az autót egy keddi napon, majd pénteken értementem és elhoztam. A műanyagelemet pótolták, a lökhárítót újrafényezték, azaz jobb állapotba került az autóm, mint a baleset előtt volt, velem pedig aláirattak egy papírt, amivel igazolom, hogy a kocsit megjavították és ők jogosan számláznak a biztosítónak.

Kötelezőbiztosítás Franciaországban. Jeles.

(Arról kérem senki se feledkezzen meg, hogy nem is annyit kell itt fizetni ezért a biztosításért, mint Magyarországon.)