Mielőtt útnak indultam, azt hittem, hogy hosszasan fogok tudni írni esténként. Ebben már pár nap után sem hiszek, de mivel meg akarom osztani az élményeimet, ezért alkalmazkodom. Írok röviden, címszavakban.

Tegnap munka után gondoltam, hogy lenézek Antibes-ba, illetve a Carrefour-ba, hogy legyen mit ennem vacsorára és másnap reggelire. Rögtön bele is kerültem egy kilométeres dugóba, majd kiderül idővel, hogy ez mennyire mindennapos.

Mire beértem Antibes-ba, a forgalom csillapodott jelentősen. Az a benyomásom, hogy akinek korábban gondjai voltak az emelkedőn való elindulással, az nagyon gyorsan meg fogja tanulni ezen a környéken. Az utak szűkek és nagyjából csak a parton és a közvetlen környezetében vannak sík szakaszok.

A Carrefour-ban annyi ember volt, amennyit otthon a legnagyobb hipermarketekben is csak ünnepek előtt lehet látni. Ellenben a sorok a pénztáraknál rövidek, ugyanis működnek! Bárhova álltam volna be maximum 3. lettem volna a sorban. Ellenben meg kell nézni, hogy melyik sorba álljak be: külön sor van a speciális hitelkártyákkal rendelkezőknek, külön a keveset vásárlóknak, külön a kismamáknak és nyugdíjasoknak.

Kedd este két szintén frissen kezdő katalán kollégámmal lementünk Juan les Pins tengerpartjára egy szülinapi bulira. Sok nemzet távolba szakadt emberével lehetett találkozni, lengyelekkel, románokkal, spanyolokkal, olaszokkal. Egy közös volt bennünk, (szinte) mind egy cégnél dolgozunk és beszélünk angolul. A képen ebből semmi nem látszik :)

Bár a bárok drágák, de sokan a boltokban veszik meg az innivalót, ropogtatni valót és lemennek a partra mulatni. Elég jó programnak tűnik.