Hosszú út vezetett Franciaországig. Amint azt korábban már említettem, a kíváncsiságtól vezérelve több oldalra is feltöltöttem az önéletrajzom, illetve elkezdtem állásokra pályázni - hozzáteszem nem sok sikerrel.

Márciusban egy kedd délután éppen franciaórán ültem, amikor megcsörrent a telefonom. +33... Még jobban meglepődtem, amikor megtudtam, hogy szoftver-fejlesztő állásba keresnek fiatal informatikusokat és az önéletrajzomat látva rám is gondoltak. Sosem voltam szoftver-fejlesztő... Ellenben mivel ilyen szakmai irányba szerettem volna elmozdulni, nagyon örültem.

Másnap újra hívtak telefonon, beszélgettünk a tapasztalataimról és abban maradtunk, hogy még az önéletrajzomon felül egy külön oldalon kifejtem, hogy milyen fejlesztéseim voltak, akár legyen azok apró alkalmazások, amiket a DBA munkám megkönnyítésére írtam, akár legyenek egyetemi projektek.

Pár hét elteltével értesítettek, hogy a menedzser - bárki is volt ő - elfogadta a jelentkezésemet, kitöltetem az online teszteket.

Meg még egy 5 oldalas dokumentumot, mindenféle adattal, ami egyébként már megvolt nekik. Sebaj, multikörnyezetben az ilyen feladatokhoz hozzászokik az ember. Emellett ki kellett töltenem egy angol, egy személyiségi, valamint egy analitikai és egy szövegértési tesztet.

Az analitikai teszt során két kérdésre nem maradt elegendő időm, nem is éreztem, hogy túl jól sikerült volna. Mikor a teszt kitöltése után két héttel még mindig nem jelentkeztem, el is könyveltem, hogy ide nem vettek fel.

Aztán május 6-án ismételten egy francia számról hívtak, miszerint megfeleltem a teszten és szeretnék ha részt vennék egy személyes interjún Sophia Antipolisban május 27-én. Az egyik szemem sírt, míg a másik nevetett, hiszen ez a nap kapcsolatunk évfordulója a feleségemmel. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyek, sőt mi több, elmegyünk az interjúra.

A cég rugalmas volt, belementek, hogy a jegyemet nem vasárnapra, hanem szombatra foglalják, ellenben így a szállást magunknak kellett megoldanunk. Sebaj, legalább szépen ünnepelhettük az évfordulónkat, ami az interjú napjára esett. Nem ettünk különlegeset, de azért egy pizzát elfogyasztani, némi cidre-vel a Promenade des Anglais-n sem mindennapi.

A HR-s interjútól tartottam a legkevésbé, általában jól el tudom adni magam, azonban mégis ez tűnt a legnehezebbnek. Szerintem az interjúztató hölgy ugyanúgy, mint én, nem szeret éhes lenni és mivel a délelőtti turnusból én voltam számára az utolsó - déli kezdéssel, kissé feszült volt már, és mindenbe belekötött, amit mondtam. Nem tudom eldönteni mind a mai napig, hogy csak tesztelt, megpróbált-e kihozni a sodromból a személyiségi teszt eredményei alapján, vagy csak ő volt feszült. Én kekszekkel felkészülve mentem neki a napnak, hogy ne eshessek éhségérzetem áldozatául.

Délután két menedzserrel volt szakmai interjúm. Szerencsére nem olyan interjúk voltak, ahol az objektum orientált programozás rejtelmeiről faggattak volna, hanem az eddigi tevékenységeimről kellett mesélnem, arról, hogy miért illenék bele a cég profiljába, hogy tudnám kamatoztatni DBA múltamat. Illetve a második interjún elég jól elbeszélgettünk a relációs, illetve a noSQL adatbázisok jelenéről, jövőjéről. Mivel a HR-es interjú végén elárulták, hogy 95% feletti pontszámot értem el az analitikai és a szövegértési teszten, semmi okom nem volt az aggodalomra.

Másnap reggel repültünk haza, Budapestre. Pár órával a leszállás után felhívtak a cégtől, kérdezte a HR-es kapcsolattartóm, hogy érzem, hogy sikerült az interjú, milyenek a benyomásaim, tetszett-e a környék. Kinek ne tetszene a környék? :) Elmondtam, hogy amikor 9 éve arra jártam, akkor is tetszett, az interjút pedig élveztem. Erre azt a választ kaptam, hogy ők már reggel összeültek és szerintük is jó voltam, 10 napon belül megkapom az ajánlatukat.

És tényleg megkaptam! Nem részletezem sem az ajánlatot, sem a kézbesítés körülményeit, az majd egy másik posztot érdemel. De a lényeg, hogy megkaptam és nem csak az alapbér bizonyult korrektnek, hanem a relocation package is. Konkrétan ilyen csomagról nem is álmodtam korábban. Egy visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam.

Amint az a fenti történetből kitűnik, eléggé elhúzódott a felvételi eljárás, így nem csoda, hogy mire megkaptam a visszautasíthatatlan francia ajánlatot, addigra már egy észak-ír ajánlatom is volt DBA pozícióba, amit korábban elfogadtam. Bár kellemetlennek éreztem, de végül visszamondtam az ajánlatukat. Az észak-ír cég egyébként francia HR-ese felhívott és megkérdezte milyen ajánlatot kaptam, mit tehetnek azért, hogy mégis őket válasszam. Bár nem tehettek semmit, de mégis megdöbbentett a hívás. Ez a kérdés, messze több volt annál, mint amit a korábbi cégemtől kaptam. Ott csak folyamatosan azt hallgattam, hogy nagyon jó vagyok, nagyon jó vagyok és majd hamarosan áttesznek egy másik csapatba. Hogy valójában hogyan tarthattak volna meg, nem érdekelte őket.

Valahol ez rosszul esik, de így kellett alakulnia: szakmailag sokkal jobb ajánlatot kaptam és emellett meg fogunk tanulni magas szinten beszélni franciául egy csodálatos környezetben.