O Tannenbaum

 2015.12.26. 23:08

December 21-én elmentünk Karácsonyfát venni. Abban maradtunk Lillával, hogy találkozunk a Villa Verdében, ahol az előző két évben is megvettük a fát. Nem tűnt teljesíthetetlen vállalásnak az idei évre sem.

Kis késéssel, de elindultam a cégtől. Arra számítottam, hogy ezen a héten már szabadon fogok tudni közlekedni, de nem. A dugó nem ereszt. Nap mint nap új erőre kel. Azonban a sok autó kapóra jött. Olvastam Lilla sms-ét és e-mailjét is, miszerint a Villa Verdében nem volt fa, csak egy, az is ronda volt. Így továbbállt a Carrefourba.

Amikor megérkeztem a helyi hiper parkolójába, azonnal hívtam Lillát. Még a talpat is a kocsiban felejtettem. Bár a párom feszültnek tűnt és nem volt túl meggyőző a telefonban, hogy itt szükség lesz a talpra, azért még a mozgólépcsőről visszafordulva magamhoz ragadtam a talpat.

Megérte visszaszaladni, mert egy olyan autós manővert láttam, ami nem mindennapi... Valakinek egy kissé hirtelen forduló közben sikerült áthajtania a parkoló szélén lévő igen magas padkán. Egész szépen elemelkedett az autó...

Szerencsére engem nem ütött el - s mást sem.

Ellenben számunkra megfelelő fa a Carrefourban sem volt. Találtunk pár darab méteres fát, de sajnos nem voltak szépek. A nagyobbak, pedig viszonylag drágák voltak. Kifizettem volna, de mégiscsak nagyok voltak.

Lillának volt egy mentőötlete. Irány a Castorama! Nem voltam a leglelkesebb, ugyanis nem szeretem azt az útvonalat, de mindent a szent ügy érdekében! A Castorámában több fa volt - na azért hatalmas kínálatra sem kell gondolni. De mégiscsak voltak jelöltek. Méghozzá 30 százalékos árengedménnyel! Ez a mi helyünk! Vettünk egy kissé alacsony, ámde nagyon szép dús fát, amiből idén is igen szép Karácsonyfa lett.

Másnap megtudtam az egyik francia kollégámtól, hogy errefelé a többség már Karácsony előtt pár héttel fát állít, ezért néha nem egyszerű fát találni az utolsó napokban.

Sikerrel jártunk.

ECO

 2014.09.13. 11:20

Szerda este, munka után letudtuk szokásos heti nagybevásárlásunkat. Álljunk meg egy szóra! Szerda este? Nagybevásárlás? Nos igen. Nincs olyan nagy tömeg, mint pénteken vagy hétvégén, és még útba is esik, legalábbis nekem... Lilla pedig ha ráér, elindul kicsit hamarabb, így mire én odaérek, a legtöbb szükséges termék már a kosarunkban van. Ő jobban tud így nézelődni, és emellett még nagy segítség is nekem.

Kicsit nagyra sikerült a bevásárlás, és szokásunkkal ellentétben impulzus vásárlásokat is elkövettünk. A halkonzervek mellett arra lettünk figyelmesek, hogy márkás halpástétomokat árulnak féláron. Volt sokfajta, sok leárazást jelző felirattal, mind azonos áron. Nosza, vettünk egy Szent Jakab-kagylóból készültet, mondván ilyet még úgysem ettünk.

Cikkajánló!

 2014.09.13. 11:17

A héten újabb posztom jelent meg a Határátkelőn, köszönöm a sok kedves kommentet!

Biztosítás? Kötelező!

 2014.09.07. 21:58

Július végén egy apróbb közlekedési balesetet szenvedtem. Egy körforgalomból szándékoztam kihajtani, de a kihajtót keresztülszelő zebránál egy biciklis nagyon tétován viselkedett, így inkább úgy döntöttem, hogy megállok, mintsem hogy véletlen el találjam ütni szegényt. Nyugodtan, vészfékezés nélkül megálltam, majd egyszer csak egy nagy csattanást hallottam, egy nagy lökést éreztem hátulról.

Ügyet intézni ne féljetek!

 2014.01.22. 22:50


Ma reggel munka előtt a CPAM Antibes-i kirendeltsége felé vettem az irányt, mivel összegyűlt pár kérdésünk, néhény pár elintéznivalónk. Szerencsére elég közel lakunk a helyi irodához és már 8-kor nyitnak, így munka előtt nem lehetetlen küldetés bevetésre indulni.

Hogy megy az ember "Ügyet intézni"? Szépen felöltözik, persze azért nem öltönybe, de hogy mégis komolyan vegyék és magára ölti a legmarconább arcát, hogy márpedig ő itt és most sikerrel fog járni, nem fogják levakarni, elzavatni, elküldeni a búsba. Én is így tettem, összegyűjtöttem, hogy miket akarok elintézni és milyen sorrendben. Tudtam, hogy ha beteszem a lábam az ajtóba, akkor onnan már nem tesznek ki. De ha mégis, akkor legalább a legfontosabb dologgal kezdjem.

Év végén voltunk több orvosnál is apróbb-cseprőbb panaszokkal. Mivel még nem kaptuk meg a misztikus Carte Vitale-t, ezért mindig helyben fizettünk és vártuk, várjuk a visszatérítéseket. Nejem orvoslátogatása kapcsán a CPAM-től már visszakaptuk a megfelelő részt, de a mutuelle-től (pongyolán csak hívjuk kiegészítő magán-egészségbiztosításnak) még nem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak Karácsony előtt egy nappal tudtuk meg, hogy a feleségemet is beregisztrálták a rendszerbe és kapott ideiglenes egészségbiztosítási számot, szóval gyanítottam, hogy esetleg valami porszem került a CPAM-et és a mutuelle-t összekötő gépezetbe.

Miután a 4-es sorszámú játékosként a nyitás után per perccel helyzetbe kerültem, kipakoltam egy nagy paksamétát az ügyintéző és köztem lévő asztalra, jeleztem, hogy nekem itt most sok kérdésem lesz. És hogy én is megértesem, amit mondani akarok, lassan fogok beszélni. Itt egy a hivatalokban szokatlan dologban részesültem, sikerült is már ezen a ponton összezavarnia az ellenfélnek. Az ügyintéző rámmosolygott és nevetve mondta, hogy csak nyugodtan, de nagyon is jól ért.

Hát jó, akkor játszunk így: nem hivatali modorban... Mondtam, hogy az első kérdésem, hogy a feleségem részére rendben be van-e regisztrálva a mutuelle? És finoman elétoltam egy korábbi tőlük (mármint a CPAM-től) kapott igazolást a nevünkkel és ideiglenes egészségbiztosíási számainkkal. Pár katinntás és a válasz meg is jött, hogy nem! A gyors kérdésemre, hogy esetleg meg tudná-e csinálni, ismételt nemet kaptam, illetve egy új a feleségem nevére szóló igazolást, és részletese magyarázatot. Röviden összefoglalva a lényeg, hogy küldjem el az igazolást a biztosítómnak, akik majd lekérik az állami biztosítótól (CPAM) az utóbbi hónapokra vonatkozó adatokat, és már utalják is vissza nekünk a pénzt.

Az igazolás láttán én nevettem fel, ugyanis a párom száma változott, már nem nyolcassal, hanem kettessel kezdődik, azaz állandó száma lett, ami azt jelenzi, hogy nem sokára Carte Vitale-ja is lesz. Tisztára, mint egy lottóötös! Miután örömömet elmagyaráztam, kaptam egy viszontmagyarázatot, hogy hogyan is lesz az állandó számból szép zöld kártya. Remek, ezt is tudjuk már!

Akkor térjük a következőre. De hol is tartottam? Atyaisten. Mosolyogtak rám egy hivatalban. És világosan sikerült elmagyarázni valamit és még logikusan is. És a megoldás is egyszerű. Akartam még valamit? Ja igen. Az egyész Unió területén érvényes egészésgbiztosítási kártyákat. Levegővétel a hölgy részéről, pár kattintás... Gondoltam, hogy keres valami leírást, amiből felolvashatja nekem hogy örüljek, hogy éljek, hozzak sok papírt és mindketten írjunk alá párszáz oldalnyi apróbetűs részt. Nem. Indul a nyomtató... Esetleg valami űrlapot készül nyomtatni? Ha szerencsém van a náluk meglévő adatainkkal már kitölve és akkor csak alá kell írnunk mindkettőnknek... Á, olyan egyszerű úgysem lehet... Elvégre nekem még csak ideiglenes számom van. Hogy? Miii? Kaptam két papírt, egy-egy három hónapig érvényes igazolást, a kártyákat 10 napon belül postai úton kapjuk.

És végig kedves hangnem, mosolygás. Így is lehet? Én itt már annyira elhagytam és kerestem az állam, hogy az utolsó apró a szó szoros értelmében vett 1 Eurós kérdésemet el is felejtettem feltenni, boldogan távoztam a munkába.

Soha rosszabb napindítást!

Nem, azért annyira nem eszik forrón a kását, de úgy tűnik, hogy pár Eurót mégis meg lehet spórolni, ha pár percet rászánunk minden héten. Szerintem egy próbát megér. A hétvégi bevásárlás során több táblára lettünk figyelmesek, melyek azt hirdették, hogy próbáljunk ki bizonyos termékeket ingyen. Miután hazaértünk, jobban utánanéztem és azt találtam, hogy ha regisztrálunk, akkor pár terméket kipróbálhatunk ingyen, és ha rászánunk még pár percet az értékelésre, akkor további termékeket próbálhatunk ki a jövőben.

Mit kell tettünk és pontosan mik a lehetőségeink?

1. Regisztráljunk a http://monavislerendgratuit.com/ oldalon. Jó ha már rendelkezünk Carrefour kártyával.
2. Kapunk valamennyi kezdőpontszámot, amiért a felajánlott termékek közül választhatunk.
3. Miután kiválasztottuk a tesztelni kívánt termékeket, nyomtassuk ki a kuponokat.
4. A következő vásárlás alkalmával vegyük le a pultról a tesztelni kívánt termékeket, amelyekre kinyomtattuk a kuponokat és azokért a termékekért végül nem kell majd fizetnünk, feltéve ha egyébként legalább 30 Euroért vásároltunk. 
5. Vigyük haza a termékeket, együk vagy igyuk meg őket, és töltsük ki az online teszteket, amiért cserébe újabb pontokat kapunk.

Még nem vettünk egy terméket sem, mivel csak tegnap este regisztráltunk, de kíváncsian várjuk, mi is ez. Amennyiben szeretnétek csatlakozni, itt megtehetitek. A regisztráció során meg lehet adni ajánlót a parrainage mezőben. Amennyiben megadtok egy ajánlót, Ti is és az ajánló is plusz krediteket kap. Ha meghoztam a kedvetek, kérlek adjatok meg engem, mint ajánlót: 402586

Köszönöm és jó tesztelést!

 

 

Átverés?

 2013.10.31. 21:53

Már rég írtam, de a tegnapi bevásárlásunk mindenképpen új cikk megírására sarkallt. Az alábbi termékeket vettük a közeli boltban:

12 db tojás: 2,62 Euro
200 gramm sonka: 3 Euro
20x25cl sör: 13,16 Euro
fügés-diós sajtkrém, talán 100 gramm: 1,51 Euro
gyümölcsös müzli: 4,98 Euro
720 gramm pulykamell filé: 7,79 Euro

Márkákat direkt nem írtam, nem reklámoldal vagyok, de nem gagyi termékekről van szó. Ugye ezek az árak annyira nem barátságosak. De ha azt hozzáteszem, hogy ezen termékek árának 70%-át visszakaptam a hűségkártyámra, amit akár már a követlező vásárlás alkalmával elkölthetek, akkor egyből más a helyzet! Átverés? Számunkra nem, csak azt vásároltunk, amit akartunk. Jó számolgatást.

2,50 a kenyér

 2013.10.12. 23:16

2,50 a kenyér? Igen, a folyékony kenyéré! Mármint a sör ára itt, Antibes-ban. Persze lehet, olcsóbb drágább, de a mai bevásárlás meglepett, ezért is írtam egy levelet a sör áráról egy barátomnak, és akkor már gondoltam, hogy posztolom is a lényeget.

A kocsmák átszámítva nagyon drágák alapból - persze miért számítanánk át -, de ha megfelelő órákban látogatunk megy egy egységet, egész jó kedvezményeket lehet kapni. Értsd, akár 3 Euro környékén is megkapsz egy korsó keserű nedűt, bár ez még mindig drága a magyar pénztárcának.

Ellenben ha csak a bolti árakra koncentrálunk, akkor nem feltétlen ekkora az árkülönbség, sőt:
- Itt is van gagyi német sör, csak itt a nagyongagyi 5%-os (nem 3) és 50 cent egy (fél literes) doboz. Az íze nem tudom, milyen, még nem kóstoltam. Ellenben vannak 7-8%-os német sörök 70 cent körül. Ezek az italok 200 Forintért eléggé rendben vannak, egy-két doboz elég jól megalapozza az estét...
- A helyi alapsörök (pl Kronenbourg) bőven 1 Euro felett vannak boltban, talán 1,20 körül. Ezek nem tűnnek túl jó alternatívának. Ha már francia italra vágyunk, vegyünk Absinthe-ot! Vagy bort.
- Ellenben a belga sörök... mmm... Egy 0,33-as Chimay, Westmalle 1,40 körül van, ami 750-800 forintos ottoni árakhoz képest igencsak üdítő, a különlegesebbek 2-2,50 között, ezek az árak pariban vannak a hazaiakkal. De vannak jó kis akciók ám!. Ma vettünk 9%-os Leffe sört, a literára átszámítva 740 Forint körül van. Ez annyira olcsó, hogy szíven ütött!

Igazából a benyomásaim a sör árát tekintve ugyanazok, mint ha bármi más árát nézném: ha bemegyünk a boltba, akkor a legtöbb terméket nagyjából annyiért kapod meg, mint otthon, csak kicsit jobb minőségben. Az árkülönbség átlagban +-10%, persze van pár dolog, ami jóval drágább itt első ránézésre (hús), és van, ami pedig olcsóbb (sajtok, halak értelemszerűen, vaj, sonkák). Ha viszont szolgáltatásokról beszélünk, az itt jóval drágább, mint otthon. Egyszerűbb helyen egy pizza pl 9-12 Euro.

De a Leffe sör literje csak 2,50, egészen pontosan 2,48. Üdítő!

Az interjúk

 2013.09.21. 19:07
Barátusz kérése leírom, hogy zajlottak az interjúim, milyen jellegű kérdések voltak. Három céggel interjúztam és jutottam el az utolsó körig, ezekből kettő ajánlattal végződött. Következzenek az egyes esetek szépen sorban.
 
DBA pozíció, Dublin
 
Egy ír fejvadász keresett meg egy telco cégnél lévő MSSQL DBA pozíció lehetőségével. Megbeszéltük gyorsan, hogy érdekel a cég, átküldtem az önéletrajzom, pár nap múlva már a telefonos interjú időpontját egyeztettük.
 
A telefonos interjút az a jóember készítette velem, akinek a helyére kerestek embert. Mint megtudtam, ő cégen belül mozgott egy másik pozícióba - jó tudni, hogy a lehetőség adott. Kérte, hogy meséljek a munkámról, milyen verziókat használunk, milyen a napi rutin. Néhol belekérdezett részletekbe, kérte, hogy mondjam el, milyen egyéb lehetőségek lennének. Viszonylag sokat beszéltünk arról, hogy automatizáltuk a szervereink felügyeletét. Említette, hogy náluk még nem történt meg az automatizáció, ellenben annak a feladata lesz, akit felvesznek majd, úgyhogy megkért, meséljek pár szót arról, hogy csinálnám.
 
Összességében majdnem egy órát beszélgettünk, én is sokat kérdezhettem és kérdeztem is tőle. A végén mondta, hogy amennyiben úgy döntenek, hogy szimpatikus voltam, és biztosít arról, hogy úgy fognak dönteni, mert ő dönt,  lesz egy következő kör a főnökével. Nagyjából meg is beszéltünk, hogy mikor lesz ez a bizonyos következő kör.
 
Mivel a korábbi cégemnél hozzászoktam ahhoz, hogy a vállalati politika miatt a főnökök csak ritkán értenek igazán ahhoz, amit felügyelnek, ezért egy inkább HR-es interjúra számítottam. Hát nem az lett.. :) Kiderült, hogy itt a manager több, mint 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, mint DBA és fejlesztő. Vele is túlestünk azon, hogy mivel foglalkozom, aztán keményen belekérdezett az indexálásba, optimalizációba. De elment egy olyan irányba is, amely során azt kérdezgette, hogy milyen szakirodalmat olvasok, ha olvasok, milyen szakmai fórumokat látogatok.
 
Ő is biztosított arról, hogy hamarosan lesz még egy kör, egy utolsó, hogy döntsenek, kit vesznek fel. Az utolsó már videóinterjú volt. Egy negyed órás HR-es interjúval kezdődött a szokásos kérdésekkel, kiegészítve a relokációs témakörrel. Utána pedig még egy órát interjúztatott az aki a második kört is csinálta egy fejlesztővel együtt. Újfent mesélnem kellett a munkámról és az érdekes részeknél
belekérdeztek nagyon mélyen, hogy milyen egyéb típusai vannak ennek és annak, milyen lehetőségeim vannak. Aztán a fejlesztő felvázolt nekem egy szituációt, és el kellett mesélnem, hogy adott körülmények között, hogy csinálnék meg egy szervermigrálást. A végén pedig még beszélgettünk a cégükről, a lehetőségekről. Az összes interjú alatt az volt a benyomásom, hogy nagyon jól vették, örültek neki, hogy sokat kérdeztem.
 
Ebben az esetben végül nem kaptam ajánlatot.
 
DBA pozíció, Belfast
 
Egy nagyon agilis belfasti fejvadász keresett meg, hogy jelentkezzek egy amerikai vállalat dinamikusan bővülő, nagyon-nagyon nemzetközi belfasti irodájába. Meggyőzött na, és kíváncsi voltam, hogy zajlik egy interjú. Ekkor már három éve nem interjúztam.
 
Mondta, hogy az első megmérettetés egy HR-es videóinterjú lesz, majd egy szakmai pár nappal később. Nem kicsit lepődtem meg, amikor az első interjú alkalmával nem is videóztunk, hanem a HR-es hölgy átküldött nekem egy szakmai feladatsort és írta, hogy 45 perc múlva várja a válaszokat, netet ne használjak a megoldáshoz. 
 
A feladatok inkább kifejtős kérdések voltak, nem SQL kódot kértek. Eléggé belement az optimalizációba, indexelésbe, adatreplikálásba. Kérésre bárkinek szívesen átküldöm.
 
45 perc múlva ismét cseteltünk skype-on, mondta, hogy majd a válaszaim alapján, lesz vagy nem egy második interjú, ahol átbeszéljük a kérdéses területeket.
 
Pár nap múlva már nem hiába ültem le öltönybe a gépem elé, tényleg videóztunk. Az interjút ketten vezették, a már ismert HR-es hölgy, és az a DBA, aki mellé kerestek egy másik embert. Nagyjából másfél órát nyüstöltük egymást. Az első felében HR-es kérdésekkel bombáztak, céges sikerekről, kihívásokról kellett mesélnem, mit hogy és miért csináltam annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat, vagy a kitűzött célokat. Ha nem elegendő részletességgel válaszoltam, addig kérdezgettek, amíg eléggé bele nem mentem a részletekbe.
 
A második részben bemutattam a munkám szakmai szemszögből, majd átbeszéltük azt a tizenvalahány kérdést, amire válaszolnom kellett. Megbeszéltük, hogy van egy két terület, amihez nem értek elegendő mélységben, de ezek nem kizáró okok.
 
Pár nappal később a fejvadászon keresztül jelezték, hogy ajánlatot tesznek, bár a pár hiányosság miatt kicsit alacsonyabbat, mint ami a maximális érték volt a hirdetésben. (Brit hirdetéseknél nagyon sokszor sávokat adnak meg és odabiggyesztik a DOE (Depending On Experience) kifejezést.)
 
Bár először elfogadtam az ajánlatot, végül vissza kellett mondanom a következők miatt... 
Fejlesztői pozíció, Sophia Antipolis
 
Márciusban egy kedd délután éppen franciaórán ültem, amikor megcsörrent a telefonom. +33... Még jobban meglepődtem, amikor megtudtam, hogy szoftver-fejlesztő állásba keresnek fiatal informatikusokat és az önéletrajzomat, amit a Monsteren láttak, rám is gondoltak. Sosem voltam szoftver-fejlesztő... Ellenben mivel ilyen szakmai irányba szerettem volna elmozdulni, nagyon örültem.
 

Másnap újra hívtak telefonon, beszélgettünk a tapasztalataimról és abban maradtunk, hogy még az önéletrajzomon felül egy külön oldalon kifejtem, hogy milyen fejlesztéseim voltak, akár legyen azok apró alkalmazások, amiket a DBA munkám megkönnyítésére írtam, akár legyenek egyetemi projektek.

Pár hét elteltével értesítettek, hogy a menedzser - bárki is volt ő - elfogadta a jelentkezésemet, kitölthetem az online teszteket, amik a további interjúk előfeltételei. Illetve még egy 5 oldalas dokumentumot, mindenféle adattal, ami egyébként már megvolt nekik. Sebaj, multikörnyezetben az ilyen feladatokhoz hozzászokik az ember. Emellett ki kellett töltenem egy angol, egy személyiségi, valamint egy numerikus és egy szövegértési tesztet.

A szövegértési teszt során volt pár egyenként nagyjából fél A4-es oldalnyi szöveg, nagyon nem egyértelmű módon megfogalmazva és hozzájuk kérdések. Mint régen angolórákon, csak ez most magyarul ment ugyanis az online rendszer nagyon sok nyelven lehetőséget biztosított a tesztek kitöltésére.

A numerikus teszten táblázatok voltak, mindenféle statisztikákkal, különböző mértékegységekkel, és hozzájuk mindenféle bonyolultabb kérdés. A négy alapműveleten kívül nem kellett semmit használni, csak meg kellett fejteni, hogy milyen viszonyban is állnak egymással az egyes sorok, oszlopok és hogy valójában mit is kell kiszámolni. Viszonylag bonyolult teszt volt kevés idővel. Nem éreztem úgy, hogy túl jól sikerült volna. Mikor a teszt kitöltése után két héttel még mindig nem jelentkeztem, el is könyveltem, hogy ide nem vettek fel.

Aztán május 6-án ismételten egy francia számról hívtak, közölték, hogy nagyon jók lettek a tesztjeim és szeretnék ha részt vennék egy személyes interjún Sophia Antipolisban május 27-én. Az egyik szemem sírt, míg a másik nevetett, hiszen ez a nap kapcsolatunk évfordulója a feleségemmel. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyek, sőt mi több, elmegyünk az interjúra.

A cég rugalmas volt, belementek, hogy a jegyemet nem vasárnapra, hanem szombatra foglalják, ellenben így a szállást magunknak kellett megoldanunk. Sebaj, legalább szépen ünnepelhettük az évfordulónkat, ami az interjú napjára esett. Nem ettünk különlegeset, de azért egy pizzát elfogyasztani, némi cidre-vel a Promenade des Anglais-n sem mindennapi.

A HR-s interjútól tartottam a legkevésbé, általában jól el tudom adni magam, azonban utólag mégis ez tűnt a legnehezebbnek. Szerintem az interjúztató hölgy ugyanúgy, mint én, nem szeret éhes lenni és mivel a délelőtti turnusból én voltam számára az utolsó - déli kezdéssel -, kissé feszült volt már, és mindenbe belekötött, amit mondtam. Nem tudom eldönteni mind a mai napig, hogy csak tesztelt, megpróbált-e kihozni a sodromból a személyiségi teszt eredményei alapján, vagy csak ő volt feszült. Én kekszekkel felkészülve mentem neki a napnak, hogy ne eshessek éhségérzetem áldozatául.

Szokásos HR-es kérdések, plusz nagyon kérdezték, hogy miért jelentkezek a céghez, hova jelentkeznék még és miért. Nagyon nehezen értette meg a hölgy, hogy én szinte bárhova jelentkeznék, ahol az IT nem kiszolgáló személyzet, hanem értékteremtő csapat.

Délután két menedzserrel volt szakmai interjúm. Szerencsére nem olyan interjúk voltak, ahol az objektum orientált programozás rejtelmeiről faggattak volna, hanem az eddigi munkámról kellett mesélnem, illetve arról, hogy miért illenék bele a cég profiljába, hogy tudnám kamatoztatni DBA múltamat. Illetve a második interjún elég jól elbeszélgettünk a relációs, illetve a noSQL adatbázisok jelenéről, jövőjéről. Mivel a HR-es interjú végén elárulták, hogy 95% feletti pontszámot értem el az analitikai és a szövegértési teszten, semmi okom nem volt az aggodalomra.

Másnap reggel repültünk haza, Budapestre. Pár órával a leszállás után felhívtak a cégtől, kérdezte a HR-es kapcsolattartóm, hogy érzem, hogy sikerült az interjú, milyenek a benyomásaim, tetszett-e a környék. Kinek ne tetszene a környék? :) Elmondtam, hogy amikor 9 éve arra jártam, akkor is tetszett, az interjút pedig élveztem. Erre azt a választ kaptam, hogy ők már reggel összeültek és szerintük is jó voltam, 10 napon belül megkapom az ajánlatukat.

A kommentek között felmerülő konkrét kérdésekre szívesen válaszolok.

Cikkajánló!

 2013.09.20. 07:26

Ma reggel megjelentem egy posztom a Határátkelőn, ajánlom mindenki figyelmébe!

Hamarosan jelentkezem.

süti beállítások módosítása